Lassan 22 hónapos

Igen, ő. Hihetetlen, hisz nemrégiben még a pocakomban rugdalózott.

Most pedig pár napja beleugrottunk a dackorszakba. Bármit (de tényleg) mondok, kérek, automatikus a NEM (dem, ne). Csintalan arckifejezéssel, nyelvet tündérien pöndörítve, kissé kinyújtva. Aztán néha csinálja mégis amit kérek, néha pedig nem. Amikor van időm, és cérnám, akkor szemezek vele egy ideig. Ő mosolyogva figyel, méreget, feszítgeti a húrt. Egy idő után pedig önként odajön, hogy öltözzünk, pelust cseréljünk, együnk, kezet mossunk, stb. Tünemény. Még az ellekezése is.

A minap elővette a nagyok egyik társasjátékát, amiben 6 db tojásban vannak különböző színű majmocskák. Az egyik tojást szétnyitotta, kiöntötte belőle a figurákat, a tojást összecsukva a többi közé állította. A majmokat rakosgatta egy ideig ide-oda. Egyszer csak összegyűjtötte őket a kezében, megfogta az egyik tojást, megrázta a füle mellett, csörgött, lerakta. Megfogta a következőt is, csörgött, lerakta. A harmadik nem csörgött. Azt kinyitotta, beleszámlálta a majmokat és becsukta.
Ültem mellette, és csak néztem, ha nem látom, nem hiszem el. 
Honnan tudja, következteti ki ez a kis csipet ezeket a dolgokat? 
Én nem mutattam neki, az biztos. Azért majd kinyomozom,
hátha a tesók közül valakitől láthatta. De még ha látta is, ez már
komoly logika. Szerintem.

Tegnap este segített leszedni a ruhákat. Mindegyiket kommentálta. Apávé, Tsofitsáté, Tencété, Tocité, Anyaji, hanyinya. Egyszer egy tetra pelust vett le, amit igen ritkán használunk, főként orvosnál, hogy ne a csupasz asztalra fektessem. "Peus", közölte, és mutatta a rajta lévő, teljesen más, eldobható pelust.

Van még, "anya deje bissza", üjjéle, picicacó (minden, ami állat), uu (kutya), és még rengeteg sok édes kifejezés. 
Naphosszat, megállás nélkül. Sokan mondják,
tiszta anyja :))).Mindent mond, megért, kifejez, 
csak legyen, aki megérti. 
Ez a mi dolgunk.

Szépek

Mindig is szerettem a virágokat. Csakhát nálam ezidáig nem voltak jó helyen. Szegények saját bőrükön tapasztalták kezdő mivoltomat, feledékenységemet, rendszertelenségemet. 2 éve a névnapomra kaptam egy orchideát. Vágytam rá, hogy legyen több is, de ez azért drága mulatság, ha nem tudok rájuk vigyázni. Ez a csoda 2 hónapig folyamatosan virágzott, aztán hozta a léggyökereket és leveleket. 1 év múltán újabb léggyökeret növesztett - gondoltam én. Csak ez felfelé nőtt, és bimbók fejlődtek ki rajta. 5 gyönyörű virágot hozott, mindezt 5 hónapon át tette, a szár fejlődésétől az utólsó virág lehullásáig. Hihetetlen örömöt okozott. Közben újabb névnapom volt, és a kívánságom már bátran volt "csak" egy orchidea, majd szeptemberben egy újabb. Ekkor már a szüleimtől is ilyen gyönyörűséget kaptam. (szépek a csokrok, de egy-két hétig élnek, sajnálom a levágott virágokat, akkor is, ha őket erre termesztik, és tudom, hogy egy közepes csokor csak alig olcsóbb, mint ezek az "egyszerűbb" fajok, ezért merészeltem ilyet kívánni)
Most pedig ilyen szépségeket látok, amikor mosogatok. (a fehér az első szerelem, ő már harmadszor nyílik nekem, a lila másodszor, a hússzínű pedig szeptemberi, miután elhullajtotta a virágját, alvó rügyéből még újabb 3 virágot adott nekem)

 

Valamikor 3 éve 199 forintért vettem egy karácsonyi kaktuszt, volt rajta pár bimbó, már nem emlékszem, milyen virágja volt. Eddig nem nagyon csinált semmit, talán egyszer volt rajta egy-két virág. Egy hónapja úgy gondoltam, átrakom a konyhaablakba, talán ott jobban érzi magát. Válaszolt. :)

Annyira fantasztikus érzés, mert ha ezek a szépségek így tudnak szépleni, valamit csak jól csinálok, ha így válaszolnak nekem. Össze nem hasonlítható, de mégis: mint a gyerekekkel. Szeretném hinni, hogy velük is tudok/tudunk úgy bánni, hogy az életre való válaszuk ilyen szépséges lesz.