Igen, ő. Hihetetlen, hisz nemrégiben még a pocakomban rugdalózott.
Most pedig pár napja beleugrottunk a dackorszakba. Bármit (de tényleg) mondok, kérek, automatikus a NEM (dem, ne). Csintalan arckifejezéssel, nyelvet tündérien pöndörítve, kissé kinyújtva. Aztán néha csinálja mégis amit kérek, néha pedig nem. Amikor van időm, és cérnám, akkor szemezek vele egy ideig. Ő mosolyogva figyel, méreget, feszítgeti a húrt. Egy idő után pedig önként odajön, hogy öltözzünk, pelust cseréljünk, együnk, kezet mossunk, stb. Tünemény. Még az ellekezése is.
A minap elővette a nagyok egyik társasjátékát, amiben 6 db tojásban vannak különböző színű majmocskák. Az egyik tojást szétnyitotta, kiöntötte belőle a figurákat, a tojást összecsukva a többi közé állította. A majmokat rakosgatta egy ideig ide-oda. Egyszer csak összegyűjtötte őket a kezében, megfogta az egyik tojást, megrázta a füle mellett, csörgött, lerakta. Megfogta a következőt is, csörgött, lerakta. A harmadik nem csörgött. Azt kinyitotta, beleszámlálta a majmokat és becsukta.
Ültem mellette, és csak néztem, ha nem látom, nem hiszem el.
Honnan tudja, következteti ki ez a kis csipet ezeket a dolgokat?
Én nem mutattam neki, az biztos. Azért majd kinyomozom,
hátha a tesók közül valakitől láthatta. De még ha látta is, ez már
komoly logika. Szerintem.
Tegnap este segített leszedni a ruhákat. Mindegyiket kommentálta. Apávé, Tsofitsáté, Tencété, Tocité, Anyaji, hanyinya. Egyszer egy tetra pelust vett le, amit igen ritkán használunk, főként orvosnál, hogy ne a csupasz asztalra fektessem. "Peus", közölte, és mutatta a rajta lévő, teljesen más, eldobható pelust.
Van még, "anya deje bissza", üjjéle, picicacó (minden, ami állat), uu (kutya), és még rengeteg sok édes kifejezés.
Naphosszat, megállás nélkül. Sokan mondják,
tiszta anyja :))).Mindent mond, megért, kifejez,
csak legyen, aki megérti.
Ez a mi dolgunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése