Zsófilány

Drága kincsem!
Tegnap reggel arra ébredt, hogy fáj a hasa. Gondoltuk éhes.
Aztán reggelizni sem volt kedve. Délelőtt ment a hasa, a csúcs
pedig, hogy kihányta azt a keveset is, amit evett. Ivott vizet,
újra irány a wc. Ez így ment estig. (ja, mindezt Kecskeméten,
még egy hazautat is ki kellett bírnia)

Ma reggel azzal ébresztett, hogy megint hányt. A vizet.
Elindult a láza, és kicsit félrebeszélt. Borzalom.
Az orvost hívtam, vigyem be. Miért nem jön ki egy olyan
gyerekhez, akinek percenként van hányingere?

Elmentünk, a vizeletében acetont találtak, de még keveset,
ezért talán megússzuk a kórházat. Kapott egy szurit, és kúpot.

Ez a csupamosoly tündér most beesett szemekkel fekszik,
holtfáradtan. Mikor nyúzza már megint Lorcit?

Fogak

Olvasgatom, hogy Waldorfiában a fogváltásnak milyen korszakváltó szerepe van. Én eddig annyit tudtam, hogy aki iskolaérett, annak egyik első jele, hogy elkezd kihullani a tejfoga. Most elgondolkodtam.

Bence:
2004.12.24-én reggel rohant be hozzám, hogy "Anya! Kiesett a fogam!" Olyan lelkes volt. Még a karácsonyfát is elfelejtette észrevenni. (nálunk 24-én reggelre érkezik a Jézus, mert délután a mamáéknál van dolga, ahol csodás szentestei szertartás van. Egyiket sem szeretnénk kihagyni a másik rovására, ezért saját hagyományt teremtettünk. Nálunk a 24 egész napja már ünnep. Reggel pizsiben bontogatunk, örvendezünk, este pedig szépen felöltözve újra, énekelve, csengettyűzve) Visszatérve, annyira büszke volt, csillogott a szeme. Igazi nagy ajándékot, csodát kapott akkor.

Zsófika:
A pontos dátumot most nem tudom, fel vagyon írva, de Lorci alszik abban a szobában. Szóval kb. 5-6 hete Zsófikával kettesben voltunk, amikoris felkiáltott. "Anya, kifordult a fogam, légyszi vedd ki!" Nagyon picit kellett mozdítani, és már ki is jött. Hetek óta várt rá, az oviban kész verseny volt, kinek hullott már ki a foga. Annyira örült neki, még picit sírt is. Ugrált, és csillogott a szeme, és... persze mindenkinek azonnal el kellett mondani, telefonálni, stb.

Nekünk nincs akkora jelentősége, legalábbis viszonylag apróságnak tűnik.
Pedig milyen nagy dolog! És ők ezt érzik? 
Mert igenis nekik hatalmas pillanat!
A következő fogak már nem akkorát szólnak, de az elsőre emlékezni fogok, míg csak élek. 
Most pedig már azt is sejtem miért.

Zsebkendő

Ma délben nagyban puceváltam a krumplit a konyhában, Lorci ott sertepertélt körülöttünk. Félszemmel láttam, kihúzta a fiókot, és kivett belőle egy fél zacsi zsepit aztán azzal sétálgatott. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy kuka-kuka-kuka kiáltozással rohan felém (kezében egy teljesen tiszta zsepi :) ), és nyitja a szekrényt, ahol a kuka van. Eddig sose dobattam ki vele ABBA a kukába semmit, lévén oda dobáljuk a konyhai szemetet és koszos. Ha valami szöszt, papírt, vagy mást kellett kidobni, akkor a papírszemetesbe dobáltattuk vele. Azt se tudtam, hogy a kuka szót így használja. És akkor
így összeköti a koszos zsepit a szóval és az általa sose használt
kukával. Megzabáltam.

Nálunk, Zsófika olyan, ha valaki sír, akkor azonnal ott terem egy zsepivel, hogy legyen mivel törölgetni könnyeinket. A minap Beni forgás közben jól fejbevágta őt és elkezdett sírni. Pár másodpercen belül totyog oda a 18 hónapos apróság, és nyújtja a zsepit, törölgeti a nővére arcát.

Imádok nagycsaládosnak lenni.

Ami mostanában nagyon foglalkoztat,

az például a Waldorf pedagógia, és ami mögötte rejtezik. Régóta hallottam már a kifejezést,
de jó szokáshoz híven csak felületesen tudtam mindent róla. Hogy más, hogy nagyon az, 
hogy nincs folytatása, és akkor mit csinálok a gyerekkel, stb.

Most viszont mélyebbre ástam, mert néhány olyan családot ismerhettem meg, akiknek a gondolatai, élete elgondolkodtatott. Nagyon messze vagyok attól, 
hogy elmondhassam, 
ismerem ennek a pedagógiának a lényegét, 
talán sose fogom. 
DE annyit már kapisgálok, hogy érezzem, valahogy így érdemes
gyermekekkel élni. Velük fejlődni, nekik segíteni. 

És jajj annak aki ismeri már, és nincs lehetősége rá, hogy egy ilyen 
közösség tagja lehessen! Hetek óta azon bánkódom, miért nem tehetem meg, 
hogy az én gyerekeim élvezhessék ezt. Ez nem pénz kérdés. Úgyhogy annyit tehetek,
kicsit itthon "waldorfosítok". Na, meg az oviban.
Már vittem anyagot például a karácsonyi spiráljárásról. Jajj, akkora sikert aratott! Most úgy fest, az idén ilyen szép, bensőséges ünnepet próbálnak nálunk is tartani. Remélem sikerül. Persze ez csak külcsín, jó lenne, ha tartalommal is megtölthetnénk.

Mindenesetre borzasztóan mérges vagyok a városvezetésre, mert tudomásom van róla, hogy az oktatási vezetőség akadályozta/akadályozza a mai napig, hogy egy ilyen ovi/suli alapulhasson nálunk.

Elkezdem (2)

Igen, elkezdem. Nekik.

És persze magamnak is. Nem leszek világmegváltó. A blog címe mindent elárul. Mostanság jöttem rá, hogy nem csak túl, hanem ÁTÉLNI szeretném az életünket. Ebben segít talán, ha rendszeresen összeszedem a gondolataimat, formát adok a hangulatoknak, történéseknek. Meglátjuk.

Nem gondolom, hogy nagyon szórakoztató lesz mások számára, nem is ez a cél. Ha mégis olvasgatja valaki, és szeretne üzenni nekünk, szavait szívesen vesszük.

Elkezdem! (1)

Már régóta gondolkozom rajta, és most mertmivel "rengeteg" időm vagyon, nekiállok. És akkor mék is gyorsan túrógombócot főzni, mert éhes a banda, a legkisebb pedig igen fáradt.