Ma délben nagyban puceváltam a krumplit a konyhában, Lorci ott sertepertélt körülöttünk. Félszemmel láttam, kihúzta a fiókot, és kivett belőle egy fél zacsi zsepit aztán azzal sétálgatott. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy kuka-kuka-kuka kiáltozással rohan felém (kezében egy teljesen tiszta zsepi :) ), és nyitja a szekrényt, ahol a kuka van. Eddig sose dobattam ki vele ABBA a kukába semmit, lévén oda dobáljuk a konyhai szemetet és koszos. Ha valami szöszt, papírt, vagy mást kellett kidobni, akkor a papírszemetesbe dobáltattuk vele. Azt se tudtam, hogy a kuka szót így használja. És akkor
így összeköti a koszos zsepit a szóval és az általa sose használt
kukával. Megzabáltam.
Nálunk, Zsófika olyan, ha valaki sír, akkor azonnal ott terem egy zsepivel, hogy legyen mivel törölgetni könnyeinket. A minap Beni forgás közben jól fejbevágta őt és elkezdett sírni. Pár másodpercen belül totyog oda a 18 hónapos apróság, és nyújtja a zsepit, törölgeti a nővére arcát.
Imádok nagycsaládosnak lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Hát eldobtam a kötőtűt a kezemből! Te itt titokban blogolsz és a barátnéd nem is tud róla? Ejnye-bejnye :-))
NA majd visszaolvasok és kommentelek, msot rohanok, csak feltátlenül jeleznia akrtam, hgoy vettem az adást :) Puszillak, látnálak is már nagyon!
Szia Indi!
Kezdő blogoló vagyok én csak. Azt sem tudom, érdekes-e ez másnak. Nekem viszont jól esik, segít.
szeretlek, vigyázz magadra, örvendezzetek sokat és tegyétek boldoggá a nagypapát ölellek Vikó
Megjegyzés küldése