Fogak

Olvasgatom, hogy Waldorfiában a fogváltásnak milyen korszakváltó szerepe van. Én eddig annyit tudtam, hogy aki iskolaérett, annak egyik első jele, hogy elkezd kihullani a tejfoga. Most elgondolkodtam.

Bence:
2004.12.24-én reggel rohant be hozzám, hogy "Anya! Kiesett a fogam!" Olyan lelkes volt. Még a karácsonyfát is elfelejtette észrevenni. (nálunk 24-én reggelre érkezik a Jézus, mert délután a mamáéknál van dolga, ahol csodás szentestei szertartás van. Egyiket sem szeretnénk kihagyni a másik rovására, ezért saját hagyományt teremtettünk. Nálunk a 24 egész napja már ünnep. Reggel pizsiben bontogatunk, örvendezünk, este pedig szépen felöltözve újra, énekelve, csengettyűzve) Visszatérve, annyira büszke volt, csillogott a szeme. Igazi nagy ajándékot, csodát kapott akkor.

Zsófika:
A pontos dátumot most nem tudom, fel vagyon írva, de Lorci alszik abban a szobában. Szóval kb. 5-6 hete Zsófikával kettesben voltunk, amikoris felkiáltott. "Anya, kifordult a fogam, légyszi vedd ki!" Nagyon picit kellett mozdítani, és már ki is jött. Hetek óta várt rá, az oviban kész verseny volt, kinek hullott már ki a foga. Annyira örült neki, még picit sírt is. Ugrált, és csillogott a szeme, és... persze mindenkinek azonnal el kellett mondani, telefonálni, stb.

Nekünk nincs akkora jelentősége, legalábbis viszonylag apróságnak tűnik.
Pedig milyen nagy dolog! És ők ezt érzik? 
Mert igenis nekik hatalmas pillanat!
A következő fogak már nem akkorát szólnak, de az elsőre emlékezni fogok, míg csak élek. 
Most pedig már azt is sejtem miért.